Határtalanul a Szepességben 2022. május         

Két évnyi járványhelyzet miatti halasztás és bizonytalanság után 2022-ben végre újra megnyíltak a határok, hogy Határtalanul utazhassunk. A 7. osztály indulhatott először, a fennmaradó helyekre pedig a 6.a osztály vállalkozó kedvű tanulói csatlakoztak. A korlátozások feloldása és a tényleges indulási időpont között nem volt sok idő, de szerencsére mindenki be tudta szerezni a szükséges iratokat. Az utazás megelőzte egy felkészítő foglalkozás.

Előkészítő óra 

Diákjaink az utazás előtt megkapták a városok és látványosságok listáját, amiről csoportmunkában kellett bemutatót készíteniük. Az elkészített prezentációkat közös bemutató keretében tekintettük meg.  

Utazás

2022. máj. 16-án hajnali 5 óra 30 perckor már 39 izgatott gyermek (és 3 nem kevésbé izgatott kísérő tanár: Éva néni, Márti néni és Kriszta néni) várta, hogy felszállhasson az autóbuszra.

Az út jó hangulatban telt, és mivel rengeteg programot ígértek nekünk már az indulás előtt, nem ért senkit sem váratlanul, hogy Kassára érkezve máris nekifogtunk a látnivalók megtekintésének.

Kassa eredetileg a negyedik nap programja lett volna, de az első napra tervezett látványosságok hétfőn zárva tartottak, így át kellett szervezni a napot.

Zsuzsa néni volt az idegenvezetőnk, aki a 4 nap során fáradhatatlanul kalauzolt minket a műemlékek, templomok, sziklák, mezők és kastélyok között, és minden fontos vagy érdekes dologra felhívta a figyelmünket.

Kassán megtekintettük többek között a Rákóczi-házat, a Slavia éttermet, a neobarokk Állami Színház épületét. Megcsodáltuk a színház előtti zenélő szökőkutat. Körbejártuk a Szent Erzsébet-dóm fenséges épületegyüttesét, amit alkalmunk lehetett belülről is megismerni.

Elsétáltunk a Szent Mihály kápolna előtt található szökőkút előtt, majd kassai sétánk a város címerét ábrázoló szobor előtt ért véget.

Kassa után Eperjes várt minket. A reneszánsz stílusú Rákóczi-palota után a Szent Miklós kegytemplom irányába vettünk utunkat. Itt is lehetőségünk adódott belülről is megtekinteni a templomot.

Az evangélikus templom után megnéztük Carafa-féle 1687.évi eperjesi vésztörvényszék áldozatainak emléket állító emlékművet.

A régi városi iskola előtt is készültek képek lelkes csapatunkról.

Napunk következő állomása a szepesi vár volt. Itt kigyönyörködhettük magunkat a környező dombok, hegyek szépségében is.

Ezután már csak a szállásra kellett eljutnunk, ami a Szlovák Paradicsom-ban található Smizany településen várt minket. Derült időben innen a Tátra kéklő vonulatait is láthattuk, ami már előre vetítette szerdai napunk igencsak aktív programját is.

Vacsora előtt és után a csocsó -és biliárdasztal jelentett kifogyhatatlan örömforrást a gyerekeknek, de egy hatalmas réten is kikapcsolódhatott, akinek éppen arra volt kedve.

Kedden esős, borongós nap fogadott minket, de ez nem szegte kedvünket. Márkusfalván meglátogattuk a rokokó stílusú Máriássy-kastély gyűjteményét.

Iglón a színház épületét nézhettük meg, valamint a Szűz Mária Mennybemenetele templomot, és a Helytörténeti Múzeum épületét. Ez a harmadik nap programja lett volna, de a tátrai kirándulás miatt előre hoztuk a város meglátogatását.

Késmárkon fényképezkedtünk a vár előtt, majd megtekintettük az evangélikus fatemplomot. Az Új Evangélikus templom is sétánk része volt. Mauzóleumában megnéztük Thököly Imre síremlékét. A Városháza után Lőcse felé vettük az irányt.

Itt megálltunk a Thurzó-ház díszes épülete előtt, majd megnéztük a „lőcsei fehér asszony”, azaz Korponay Julianna házát is. A Szent Jakab templom után a városi Szégyenketrec következett, ahová egykor hűtlen asszonyaikat zárták a lőcsei férfiak.

Kirándulásunk harmadik napján Tátralomnic volt az úticélunk. Felvonóval mentünk fel egy darabon, de utána már gyalogszerrel folytattuk a hegy megmászását. Idegenvezetőnk szerint magyar Határtalanul csoport korábban még sosem vállalta a Zamkovszky-menedékházhoz vezető utat, de minket nem lehetett megállítani. A táj lélegzetelállítóan szép volt, a levegő pedig kristálytiszta.

Délután a csütörtökhelyi Szent László templom megtekintése után a Tamásfalvi-kilátóhoz indultunk. Utunkat birka-és kecskenyájak szegélyezték, a gyerekek legnagyobb örömére.

Utolsó nap a dobsinai jégbarlang fenséges látványában gyönyörködhettünk. A betléri Andrássy-vadászkastély volt a következő állomásunk. Végül egy gyors rozsnyói körsétával zártuk utunkat, aminek keretében elmentünk a Fábry Zoltán Alapiskolához. Sajnos a Covid-helyzet miatt nem találkozhattunk az iskola tanulóival, így be kellett érnünk egy fényképpel az iskola előtt. Zsuzsa néni pedig készségesen mesélt nekünk a szlovákiai iskolai mindennapokról.

  Ezután ismét buszra szálltunk, és este 8 tájban megérkezzünk Leányfalura.

Csodálatos, tartalmas négy napban volt részünk, aminek meghatározó része volt a sok-sok látnivaló mellett az esti közös, együtt töltött idő is. Reméljük, még sok ilyen élményteli kalandban lehet része iskolásainknak a közeljövőben!

Értékelő óra 

Hazaérkezésünk után az utazás alatt készített fényképekből és az útinapló felhasználásával prezentációt készítettek a tanulók.

A program zárásaként pedig játékos kvíz segítségével eleveníthették fel diákjaink az út során szerzett információkat, élményeket. A helyesen válaszolók finom jutalmat kaptak a játék végén.

Témanap 

A Témanap  a Nemzeti Összetartozás napjára esett, így a két program szervesen kiegészítette egymást.  

Reggel megkoszorúztuk Ravasz László püspök szobrát a felső tagozatos diákokkal. 

Ezután filmvetítés, felvidéki ételek kóstolása és készítése, valamint kézműves foglalkozások várták az érdeklődő tanulókat.